Három férfi és egy bébi (Three Men and a Baby)

Leonard Nimoy filmje egy szintén híres, 1985-ben készült francia vígjáték (Három férfi, egy mózeskosár) amerikai újrája. Világszerte több mint 310 millió dolláros bevételével minden idők egyik legsikeresebb vígjátéka lett, úgyhogy mondhatjuk: ez a remake nagyon, de nagyon bejött Hollywoodnak. A "három férfi szeretni való szerencsétlenkedése egy babával"-történet mindenkit elbűvölt, tehát nem lehetett kérdés, hogy készül-e belőle folytatás vagy sem. Az végül 1990-ben készült el (Három férfi és egy kis hölgy), más rendezővel, de ugyanazzal a főszereplőgárdával. Apropó, főszereplőgárda! A címbeli egyik férfi, Tom Selleck már nem tudott ehhez fogható sikert elérni (természetesen az ez idő tájt futó Magnum c. sorozatot leszámítva, amivel a színészt 7(!) alkalommal jelölték Arany Glóbuszra, és egyszer meg is nyerte azt). Ted Danson manapság is egy megbízható karakterszínésznek számít, ám legnagyobb sikereit a 80-as években, ill. a 90-es évek első felében hozta össze (leginkább a Cheers c. sorozatnak köszönhetően). A harmadik férfit Steve Guttenberg alakította, akinek a neve hallatán legtöbbünknek alighanem az 1984-től induló Rendőrakadémia jut eszünkbe, esetleg a Rövidzárlat c., szintén gyerekkori klasszikus, még 1986-ból.  

1988

Marslakó a mostohám (My Stepmother is an Alien)

A Marslakó a mostohám sem anyagilag, sem pedig kritikailag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére ez a film is gyerekkori kedvencünkké vált. Díjat senkinek sem hozott, de a címszereplőt alakító Kim Basinger pályája csak ezután kezdett el igazán felfelé ívelni (Batman, Fogd a nőt és fuss!, Dermesztő szenvedélyek). A Szellemirtókkal ismertté vált Dan Aykroyd karrierje is ez idő tájt indult be igazán, a producerek és rendezők rengeteg szerepajánlattal keresték meg a tehetséges komikust (melyek közül egy-kettőről még lesz szó). A kislányt játszó Alyson Hannigan is szorgalmasan építette karrierjét a film után (Buffy, a vámpírok réme, Amerikai pite, Így jártam anyátokkal), akárcsak a képen látható kisfiú, Seth Green, noha neki is leginkább mellékszerepekkel kellett beérnie (Austin Powers, Az olasz meló, Üldözési mánia, Az).

Az erdő kapitánya

Akárcsak a Szaffi, Az erdő kapitánya is a Pannónia Filmstúdió produkciója, és akárcsak a Szaffi, ez is egy tündéri és humoros mese, ami ma már klasszikusnak számít. A Kerek Erdő privatizálásáról szóló rajzfilm persze megérne egy mélyebb, "felnőttes" elemzést is, de ezt most hagyjuk, hiszen gyerekként még nem ez a mondanivaló volt a lényeg. A Dargay-Nepp páros ezzel a mesével is azt bizonyította, hogy a 80-as évek magyar animációja egészen kivételes kincseket hozott a világra. (Még lesz szó némelyikről.) E rajzfilmhez fűződő viszonyomat pedig hűen tükrözi, hogy kisgyerekként csak és kizárólag olyan kádban voltam hajlandó fürödni, ami mellett Az erdő kapitányának képe volt látható a fali csempén. :-)

A Riviéra vadorzói (Dirty Rotten Scoundrels)

A Riviéra vadorzói a világ egyik legjobb vígjátéka - gyerekként is ezt gondoltam, és még mindig ezt gondolom. Ezzel együtt az egyik legjobb remake-nek is nevezhető, merthogy az, valójában egy "második változat", hiszen az eredeti még 1964-ben jött ki, Dajkamesék címmel, amelyben Marlon Brando játszotta az egyik főszerepet. Ez az 1988-as verzió azonban minden szempontból jobban sikerült elődjénél. Steve Martin és Michael Caine párosa csak a legnagyobbakhoz mérhető (pl. Gene Wilder és Richard Pryor párosához), a gegekben dúskáló forgatókönyvet pedig csak szuperlatívuszokkal lehet jellemezni. Steve Martin ekkor már túlvolt két legnagyobb szakmai sikerén (Mindenem a tied, Roxanne), de legfontosabb filmjei csak ezután következtek (Grand Canyon, Az örömapa, Fergeteges forgatás, Egyszerűen bonyolult). Michael Caine pedig épp egy évvel korábban, vagyis 1987-ben kapta meg első Oscar-díját (Hannah és nővérei), amit csak jóval később követett a következő (Árvák hercege, 2000). A két ikonikus színészt Frank Oz dirigálta, aki e film előtt és után is alkotott még nagyszerű műveket (Rémségek kicsiny boltja, Isten nem ver Bobbal, Indián a szekrényben, Halálos temetés).

A hal neve: Wanda (A Fish Called Wanda)

A hal neve: Wanda manapság szintén klasszikusnak számít, ami annak idején mind Amerikában, mind Angliában óriási sikert ért el (anyagilag és szakmailag egyaránt). Rendezőjét és forgatókönyvíróit Oscar-díjra jelölték, a mellékszerepben brillírozó Kevin Kline pedig meg is kapta az Akadémia legrangosabb elismerését. A helyzet- és jellemkomikum iskolapéldáit felvonultató film rendezője már nyugdíjas volt, amikor az író John Cleese megkereste őt azért, hogy felkérje a rendezésre. Szerencsére Charles Chrichton is látta, ami nyilvánvaló volt: ebből a szövegkönyvből vétek lett volna nem filmet rendezni.
Kevin Kline karrierje ezután nagyon beindult (Grand Canyon, Chaplin, Dave, Francia csók), akárcsak Jamie Lee Curtis-é (Kék acél, Halhatatlan szerelem, Két tűz között), John Cleese és Michael Palin pedig tovább építették Monty Python-univerzumukat, miközben utóbbi csak ritkán vállalt ezután filmszerepeket.

Segítség, felnőttem! (Big)

A Segítség, felnőttem! c. film során két művész is felnőtt a szakmájában: egyrészt Tom Hanks, aki ezzel az alakításával elnyerte élete első Oscar-jelölését és első Arany Glóbuszát zsebelte be, másrészt a film rendezőnője, Penny Marshall, aki e film sikere után kezdett el igazán sikert sikerre halmozni (Ébredések, Micsoda csapat!, Reneszánsz ember, Fiúk az életemből). Kétségtelen, hogy a film alapsztorija nagyon nagy ötlet volt, emlékezetes helyett egyenesen felejthetetlen gyerekkori élményeket okozva a nézőnek. Varázslat és fantázia egy, alapvetően nem fantasy-filmben, Tom Hanks bravúros alakításával megerősítve.

Csupasz pisztoly (The Naked Gun)

Bizony, ez a franchise 1988-ban indult hódító útjára. Az Airplane!, a Nagyon különleges ügyosztály és a Top Secret! c. paródiák alkotóhármasának (Jim Abraham, David Zucker, Jerry Zucker) újabb bődületes marhasága a film, de hát ezért szeretjük. Leslie Nielsen legismertebb szerepe Frank Drebin rendőrnyomozó, egy filmtörténeti jelentőségű karakter, akinek poénjai újradefiniálták a komédia fogalmát. A film hallatlan sikerét az is mutatja, hogy az alkotók nem álltak meg egyetlen bevetésnél, hanem 3 részesre duzzasztották Drebin nyomozó röhejes kalandjait. A 2010-ben, 84 éves korában elhunyt Nielsen egyikben sem vallott szégyent, mint ahogy a franchise-on kívül is szép sikereket könyvelhetett el később (Drakula halott és élvezi, Sziki-szökevény, Horrorra akadva 3.,4.) 

Beetlejuice

A felejthető (vagy inkább felejtendő) Pee Wee nagy kalandja és megannyi animációs rövidfilm után Tim Burton a Beetlejuice-szal alapozta meg hollywoodi hírnevét. Olyannyira, hogy még Oscar-díjat is nyert vele (igaz, csak a legjobb smink kategóriában), az álomgyár pedig rögtön kitárta kapuit: jött a Batman, a Batman visszatér, az Ollókezű Edward és a többi. Maga a Beetlejuice egy humorosnak szánt, de egy kisgyerek számára meglehetősen rémisztő családi komédia lett, és ettől a kettősségtől (komikusság + horrorisztikusság) olyan érdekes és izgalmas a film. A címszerepet játszó Michael Keaton is ezzel a filmmel vonult be a köztudatba, akárcsak a rendező másik nagy felfedezettje, Winona Ryder.

A földi lányok csábítóak (Earth Girls Are Easy)

A földi lányok csábítóak rendezőjének talán ez a legrosszabb filmje, mégis ez a legemlékezetesebb. Valljuk csak be, gyerekként igazán jól szórakoztunk a színes-szőrös ufonauták csajozási kísérletein, és az sem érdekelt, hogy az egész különben mennyire gagyi. Mert az: gagyi, ráadásul a mozipénztáraknál is megbukott. Sőt, a piros földönkívülit alakító Jim Carrey jól induló karrierjét egy kicsit meg is rekesztette a film, ugyanis 6 évet kellett várni arra, hogy a nézők ismét a moziban láthassák a komikust. Ez a karrier-megrekedés a kék szőrös lényt játszó Jeff Goldblumra is igaz, a harmadik földönkívüli bőrébe bújó Damon Wayans pedig még csak ekkor bontogatta (volna) a szárnyait. Egyedül talán csak Geena Davis karrierje nem sínylette meg ezt a vígjátékot, ő ugyanis folyamatosan aktív maradt a vásznon (Viszem a bankot, Az alkalmi turista, Thelma & Louise).

Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit)

Robert Zemeckis a Vissza a jövőbe után ismét egy filmklasszikussal állt elő, amely forradalmasította a filmművészet addigi technikai vívmányait. Az élőszereplők rajzfilmfigurákkal viaskodnak a vásznon, és ilyet soha ez előtt nem láthatott a nagyérdemű. Járt is érte a 3 technikai Oscar-díj (+ még 4 jelölés), a moziba pedig csak úgy tódultak az emberek. Összességében 350 millió dollárig jutott, úgyhogy a magas költségvetés (70 millió) többszörösen is megtérült. Zemeckis ezzel, no meg a Vissza a jövőbe sikerével már-már spielbergi magasságokat ért el a producerek szemében, úgyhogy nem lehetett kérdéses, hogy mi vár rá: Vissza a jövőbe-folytatások, Jól áll neki a halál (1992), Forrest Gump (1994) stb. A nemrég elhunyt Bob Hoskins, e film főszereplője pedig nem szállt el a sikertől, ugyanis továbbra is rendkívül tudatosan, profi módon választotta meg szerepeit (Hook, Sellők, Nixon, Michael), még ha azok többnyire csak mellékszerepek voltak is.  

1989

Vaklárma (See No Evil, Hear No Evil)

Egyetlen nagy sikere után (ez volt az 1970-ben elkészült Love Story) Arthur Hiller rendező fogta a korszak két ismert komikusát, Gene Wildert és Richard Pryort, és megrendezte a valaha készült egyik legjobb vígjátékot, a Vaklármát. A két színész korábban már játszott együtt (Száguldás gyilkosságokkal, Dutyi dili), és még később is összehoztak egy közös filmet (Folt a zsákját), de mind közül a Vaklárma sikerült a legemlékezetesebbre. Itt kell megjegyezni, hogy miként az eredeti cím, úgy a magyar fordítás is telitalálat, a film ugyanis egy süket (Gene Wilder) és egy vak férfi (Richard Pryor) közös kalandját meséli el, a főgonoszt pedig az ekkor még szinte zöldfülűnek számító Kevin Spacey (Amerikai szépség, Kártyavár) alakítja.

Charlie - Minden kutya a mennybe jut (All Dogs Go to Heaven)

Az itthon csak 1993-ban bemutatott amerikai-angol-ír rajzfilm sokunk gyerekkori kedvence (az enyém is). A rendezőpáros első közös filmje, melyet ha valaki gyerekként néz végig, igen nyomasztó élményben részesülhet, hiszen a film érinti a halál elfogadásának súlyos témáját is. Annak idején csak mérsékelt sikert ért el, alkotói viszont nem álltak le a rajzfilmek gyártásával, így aztán elkészült a Hüvelyk Panna (1994), az Anasztázia (1997), vagy - immár az ezredfordulón - a Titan - Időszámításunk után c. mese. De bármi is készült a Charlie után, az örök kedvenc úgyis ez a film marad.

Holt költők társasága (Dead Poets Society)

Úgy hírlik, a film kötelező tananyag az észak-amerikai angol szakos gimikben. És való igaz: gyerekfejjel ez volt a komoly filmek ásza, a kedvenc, a leglegleg, egyik első filmművészeti élményünk. Amikor a skacokkal találkoztam lenn a pályán, és valaki azt mondta, hogy a Holt költők társasága a kedvenc filmje, akkor az a gyerek már pusztán ezzel a válaszával tiszteletet parancsolt magának. Ma már látjuk, hogy didaktikus és kissé giccses a befejezés (no, meg a nagyjelenetek), de akkor még, abban a korban, magát a korszellemet tükrözte ez a pátosz, ami a filmet annyira de annyira jellemzi. Robin Williams szinte lubickol a tanár szerepében (jelölték is érte Oscarra), de végül csak a forgatókönyv nyerte el az Akadémia díját. A rendező Peter Weir ezután csak ritkán jelentkezett új filmmel, de azok olyanok is voltak (értsd: nagyon jók, pl. Truman Show, Kapitány és katona, The Way Back). A srácokat játszó színészek közül elsősorban Ethan Hawke (Mielőtt felkel a Nap, Gattaca, Sráckor), másodsorban pedig Robert Sean Leonard (Doktor House) futotta be a legnagyobb karriert, vagyis e film két legfontosabb szereplője (Williams tanár úron kívül, persze).

Drágám, a kölykök összementek! (Honey, I Shrunk the Kids)

A rendkívül népszerű családi vígjáték Joe Johnston első rendezői munkája, azé a rendezőé, aki később olyan filmekért felelt, mint a Jumanji, az Októberi égbolt, a Farkasember, vagy az Amerika Kapitány 1. része. Az akkor még tapasztalatlan rendező olyan remekül elérte az igényes szórakoztatás célkitűzését, hogy viszonylag alacsony költségvetésű művére százmilliós nagyságrendekben voltak kíváncsiak az emberek. Így már érthető, hogy miként kaphatott olyan felkéréseket, mint a fent említett filmek. E nagy sikerű vígjáték még két folytatást ért meg (Drágám, a kölyök marha nagy lett!, Drágám, most mi mentünk össze!), de bár ne tette volna; a második felvonásban a főszereplők, Rick Moranis, Robert Oliveri és Marcia Strassman a közös pont (ők engedték égetni magukat), de például Joe Johnston rendező jól látta, hogy időben le kell lépni; a harmadikban pedig már tényleg csak a tudós szerepében bohóckodó Rick Moranis neve az összekötő kapocs (a tündéri kisleányt Mila Kunis alakítja - ezt muszáj még hozzátenni :-D).