Egynyári kaland címmel április 26-án (vagyis ma este) debütál Dyga Zsombor rendező (Tesó, Köntörfalak, Utolér) hat epizódból álló tévésorozata, melyet a Duna TV hat héten keresztül – minden vasárnap este – műsorára tűz majd. Az új magyar ifjúsági sorozatot nagy várakozás övezi, és a remény, hogy végre hazai környezetben is láthatunk egy igazán jó, fiataloknak szóló tévéprodukciót, a Kultúrsokk szerkesztőségét is alaposan felcsigázta.

Pályakezdésükről és a szereplőválogatásról, karaktereikről és a forgatásról, valamint egyéb érdekességekről kérdeztük a főszereplőket alakító fiatal színészeket és színésznőket: Dobos Evelint, Döbrösi Laurát, Schmidt Sárát, Héricz Patrikot, Rubóczki Márkót és Vecsei Miklóst, akiknek a Kultúrsokk ezúton is nagyon köszöni az együttműködést.

Elsőként mindannyiukat arra kértük, mutassák be azt a szereplőt, akit eljátszanak.

Dobos Evelin szerint Dóra...
... egy temperamentumos, néha kicsit túl nyers lány. Szarkasztikus és ironikus humorral leplezi a saját gyengeségeit és belső vívódásait. Mindennél fontosabb neki a barátsága Fannival. Biztos bástyaként védelmezi a barátait, ha kell, akkor ravasz fortélyokkal teszi helyre a dolgokat. Így sokszor kerül vicces és egyben izgalmas helyzetekbe.

Döbrösi Laura szerint Fanni...
... egy 18 éves lány, akit, bár van benne egy jó adag komolyság, inkább a tinilányok szeleburdi naivitása jellemez. Általában tudja, mit akar, de bátorsága nem mindig elég, hogy megtalálja a céljaihoz vezető legjobb utat. Kedves, udvarias, de távolságtartó az új emberekkel szemben, ami szintén félénkségéből fakad. Érettségi utáni nyáron dolgozni megy a Balatonhoz, de nyitott a szórakozásra, a kalandra is. A szerelemben - és a nagybetűs életben általában - tapasztalatlan, ez sodorja őt kellemetlen helyzetekbe. Tanul a hibáiból és sokkal felnőttebb fejjel hagyja el a nyár helyszínét, mint ahogy oda megérkezett.

Schmidt Sára így jellemzi Zsófit:
Zsófinak nem él az édesanyja. Apukájával és testvérével nőtt fel, de már nagyon vágyik a szabadságra. Célja, hogy Budapesten tanulhasson tovább, de ehhez pénzre van szüksége, ezért megy a Balatonra, hogy a nyarát munkával töltse. Ám bezavar a képbe egy fiú, aki ugyanarra a melóra pályázik, mint ő. Zsófi nem túl kíméletes; mindent megtesz, hogy övé legyen az állás, Persze sokkal érzékenyebb és lazább ő, mint amilyennek mutatja magát, csak édesanyja elvesztése utána kistestvére életében kicsit ő vette át az anya szerepét, ezért "megszokta" a felnőttes viselkedést.

Héricz Patrik szerint Gábor...
... egy fiatal balatonfüredi srác, aki ha teheti, kerüli az emberek társaságát. Zárkózottságából adódóan előszeretettel olvas. A nyári vakációt azonban nem tudja teljes magányban tölteni: míg szülei nyaralnak, neki kell a családi vállalkozásra ügyelni. Igyekszik az apartman és a lángosos bódé körüli teendőket a lehető leggyorsabban letudni, ám a pesti srácok érkeztével egy perc nyugta nem lesz.

Rubóczki Márkó szerint Bence...
... egy visszafogott, szégyenlős fiú, első blikkre, aki kicsit elkanászodott. A szülei leküldik Balatonra, hogy megtapasztalja milyen saját magának megkeresni a kenyérre valót. Egyszerre szerény és vagány. Nem tudja magáról, de még vicces is. Fél a lányoktól, ezért zárkózott. Szerelmes típus, inkább nem az a nagy csajozós.


Vecsei Miklós szerint Péter...
... egy éppen érettségizett fiú, gazdag családi háttérrel. Nagyszájú, átlagosnál jobban szereti a hölgy társaságot, viszont a barátjáért bármit megtenne. Ezek fontos dolgok.

Kultúrsokk: Filmbéli szereped után ezúttal rajtad a sor: hol és mit tanulsz (tanultál)?

Dobos Evelin: Miután a Nyírségből beköltöztünk Debrecenbe, az általános iskolás éveim alatt a Csokonai Színházban játszottam gyerekszínészként. Így kerültem az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára. Most a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulok a filmes tanszéken.

Döbrösi Laura: Tízéves korom óta dolgozom forgatásokon, a filmezésbe így élesben tanultam bele, és a mai napig nem munkaként, hanem egy nagy tanulási folyamatként tekintek rá. A gimnázium mellett jelmez-díszlettervezést tanultam, OKJ-s tanfolyam keretei közt. Tizenkét éves korom óta járok Földessy Margit drámastúdiójába, ahol sokat tanultam a színészmesterségről (amiről egyébként soha nem lehet elég sokat tanulni). Jelenleg az ELTÉ-re járok, nemzetközi tanulmányok BA szakon harmadéves vagyok.

Schmidt Sára: A Pesti Magyar Színiakadémián tanulok, most vagyok másodéves. Nagyon örülök, hogy ide kerültem. Sokat tanulhattam már itt a színház világáról, mivel a Magyar Színház épületén belül folyik az oktatásunk,  és színpadi gyakorlatban is részt veszünk. 

Héricz Patrik: Érettségi után felvettek a Pesti Magyar Színiakadémiára, ahol tavaly végeztem.

Rubóczki Márkó: A Pesti Magyar Színiakadémiára járok. Idén végzek. A Pesti Magyar Színházban van a gyakorlatom.

Vecsei Miklós: A Színművészetin vagyok végzős a Marton-Hegedűs D.-Forgács osztályban.

KsKK: Mennyire hasonlítasz sorozatbéli önmagadra?

DE: Próbáltam a Dóra és az én személyiségemben megtalálni a közös pontokat. Szerintem mindkettőnkre jellemző a spontaneitás és a kitartás. Viszont Dóra nálam sokkal pezsgőbb, bulizósabb lány. Mindketten érzelmesek vagyunk, azzal a különbséggel, hogy Dóra ösztönlényként csak a szívére hallgat, kevésbé mérlegel.

DL: Első blikkre nem igazán. Fanni szégyenlős visszafogottsága és zárkózottsága homlokegyenest az ellentétem. Aztán persze - ahogy megismerkedtünk, Fanni és én - találtam kapcsolódási pontokat. Én is igyekszem jól megfontolni a döntéseimet, és bennem is megvan a 'jókislány' - mindig jó tanuló voltam, és viselkedni is tudok, mert jól fel tudom mérni a helyzeteket, amikbe keveredek. De persze a bizonytalanság és a bepánikolásra való hajlam, ha valamit mégis elrontok, szintén jellemző rám. 

SS: A lányszereplők közül hozzá hasonlítok a legjobban. (Elmosolyodik.) Hasonlóan cinikus.

HP: Gábor sokkal végletesebben képviseli azokat a tulajdonságokat, amelyek az én vagy bármelyikünk zárkózottságát fejezik ki. Néha előfordul velem, hogy nem tudom, mit követel meg egy társas szituáció - Gábornál ez nem "néha", hanem "állandóan".

RM: Talán régebben hasonlítottam rá. Az évek alatt sok minden megváltozott, hála a sulinak és az osztálytársaimnak. Együtt nőttünk fel, és változtunk. Sok mindent tanultunk egymástól. De igen, én is voltam olyan, mint "Bence".

VM: Tulajdonképpen egyáltalán nem. Igyekszem nagyvonalú lenni az élet göröngyein, talán ez egy olyan dolog, amit Pétertől "el próbálhattam lesni".

KsKK: Hogy kaptad meg a szerepet?

DE: Az első fordulóban véletlenül egy kedves ismerősömmel kerültünk össze, ezért elég felszabadultak voltunk mindketten. Egy hónapig semmi hír nem jött, aztán visszahívtak. Ezután minden felgyorsult. Aznap este már örülhettem!

DL: Zsombort már ismertem a Couch Surf (Dyga Zsombor rendező filmje - KsKK) óta, jól dolgoztunk együtt és jóban is lettünk, úgyhogy tudtam: engem nézett ki erre a szerepre. Ettől függetlenül (mivel egy ilyen döntés nem csak a rendezőé) természetesen volt egy három körös casting, amit végigcsináltam, és a végén meg is kaptam a szerepet.

SS: Az Akadémiára jöttek castingolni a sorozathoz. Fotó alapján küldtek egy e-mailt, hogy kiket várnak a következő fordulóra. Az én nevem nem volt a listán, úgyhogy le is tettem erről a dologról. Később jött egy újabb e-mail, hogy mégis várnak engem is. Egy bemutatkozó videót vettek fel, aztán egy jelenetet, aztán egyszer csak jött a hívás, hogy megkaptam. Jó nap volt. (Nevet.)

HP: A Pesti Magyar Színiakadémián meghallgatást tartottak, onnan továbbjutottam egy következő fordulóra - ami után már a döntés is megszületett.

RM: A casting ügynökség megkereste az iskolánkat, hogy lesz egy hatrészes nagyjátékfilm, ami fiatalokról szól. Elmentem a válogatásra. Nagyon jó élmény volt. Utána felhívtak, hogy szeretnének még egyszer megnézni, ahol már a rendező is ott lesz, és pár esélyes még a szerepekre. Sok ismerősömmel együtt voltunk ott, és jól éreztük magunkat. Aztán a barátnőmmel sétálgattunk a Margit szigeten, amikor jött a telefon Tiszeker Danitól (színházi és filmrendező, forgatókönyvíró - KsKK) hogy megkaptam.

VM: Zsombor (Dyga Zsombor, a sorozat rendezője - KsKK) hívott fel, hogy mi lenne, ha lemondanám a Nemzetiben éppen már futó próbáimat, és helyette forgatnánk nyáron egy jó sorozatot. Sokat morfondíroztam, de a darab rendezője, Vidnyánszki Attila ezt megtudta és kérdés nélkül elengedett, mert "nem potyognak manapság az égből a filmszerepek".

KsKK: Filmbéli szereped megformálásakor mi jelentette a legnagyobb kihívást?

DE: Azt tartottam a legfontosabbnak, hogy mindazok a tulajdonságai ellenére, amik őt megosztóvá tehetik (nyerseség, élcelődés), szerethetővé formáljam. Például, hogy élesen elválasztható legyen az, amikor csak játszik, kacérkodik, és amikor valóban csípősen bírál valakit.

DL: Nem lineárisan vettük fel a jeleneteket, és ilyenkor mindig nehéz eljátszani a karakter fejlődési ívét - ez most sem volt másképp. Egyik nap még a nyár eleji megérkezést vesszük, másik nap pedig a sztori szerint két hónappal későbbi nagy kiborulást, aminek az előzményét még nem vettük fel. Ez nehéz. Illetve sokat kellett sírni, zaklatott és rosszkedvű állapotot játszani, miközben a forgatás végig nagyon vidám hangulatú volt. Ezért persze nem haragudhatok senkire, de tényleg sokkal nehezebb úgy letörni, mikor elhangzik a 'tessék', hogy három perccel előtte még halálra röhögted magad valakivel. 

SS: Röplabdázni. (Nevet.)

HP: A forgatás alatt a legkülönbözőbb jelenetek ugyanazt a Gábor-féle gondolkodást mozgást és beszédet követelték meg. A folytonosságra törekedtem, nehogy kilógjon a karakterből bármi is - ha pedig valami kilógott, akkor azt próbáltam fenntartani, hogy indokolt legyen. Gábornál - alkatából adódóan - sok ilyen megoldást váró helyzet volt.

RM: Talán az, hogy leküzdjem a félelmem és a megfelelési kényszert, amit éreztem mindvégig. Elsősorban magamnak akartam megfelelni, a társaimnak, és végül (de nem utolsósorban) Dyga Zsombornak. Persze nem szeretném kifelejteni, hogy olyan színművészekkel dolgozhattam együtt, mint Mucsi Zoltán, Fullajtár Andrea, Seress Zoltán, és a legnagyobb tisztelettel még sokan mások.

VM: Minden jelenetet maximum kétszer-háromszor lehetett felvenni; úgy, hogy előtte csak egy gyors összemondó próba van, vagy még az se. Szövegtudás, instrukció-végrehajtás, lazaság, játékkedv, őszinteség stb. - sok volt a hibafaktor.

KsKK: Milyen élmények értek a forgatás során? Mi volt a legjobb és mi volt a legviccesebb élményed?

DE: Csodálatos volt a stáb, nagyon jó emberekkel dolgozhattam együtt. Lent éltünk Balatonfüreden, így hamar össze is szoktunk. Nagyon családias volt a hangulat, mivel a szabadidőnket is együtt töltöttük. Az az igazság, hogy folyamatosan ment az egymás ugratása. Sokszor viszont maguktól alakultak ki a helyzetkomikumok. A forgatás vége felé Laurával kitaláltuk, hogy rendhagyó módon szeretnénk megköszönni az operatőrnek a sok szép felvételeit. Az egyik közös jelenetünk sokadik felvételekor a tervünket sikerült véghezvinni, aminek nemcsak ő, de az egész stáb nagyon örült. A történetet itt kell befejeznem, mert ami Füreden történt, az ott is marad. (Elmosolyodik.)

DL: Még sosem vettem részt ilyen hosszú, ráadásul elutazós forgatáson. Együtt laktunk a stábbal két és fél hónapig. Ez már magában egy nagyon érdekes élmény, hogy munkaidő után nem széledünk szét, hanem még megiszunk valamit együtt, így bepillantást nyerhettem a többiek munkájába; jó volt látni, ki hogy áll a feladatokhoz, ki hogyan - és pontosan mit - dolgozik, hogyan lazít. Szerintem többet tanultam itt a filmkészítésről, mint a korábbi forgatásokon együttvéve. Sok értékes kapcsolatot szereztem, amelyekre a mai napig ajándékként tekintek. A legviccesebb talán az volt, hogy mivel jellemzően nem volt jó időnk, így a bikinis jelenetek felvétele közben pokrócokba bugyolálva dideregtünk és vártuk, hogy nyolc másodpercre előbújjon a nap, és felvehessük a jelenetet úgy, hogy elhiggye a néző: nyár van a képen. Illetve a tortazabálós jelenet is emlékezetes volt... ezt nem részletezném, de azóta szerintem nem ettem süteményt. 

SS: Nehéz kiemelni néhány legjobbat, az egész forgatás hatalmas élmény volt. A vitorlás és vízi biciklis forgatások felülmúlhatatlanok voltak. Kedvenc fotóm a forgatásról, amin a vízibiciklin ülünk, a Balaton közepén pulcsiban, plédekbe takarózva, mint három kis manó, akik várják, hogy kisüssön a Nap.

HP: A legjobb az volt, hogy munka közben tanítottak. Kérdezhettem bármit, ki-ki a maga témájában mesélt, vagy magyarázatot adott. Az útmutatásuk a lehet legnagyobb hatással volt rám.

RM: Rengeteg fantasztikus élményünk volt, nehéz visszaemlékezni a forgatások alatt is volt nagyon sok, és a pihenő idők alatt is. Nagyon jó csapat lettünk a végére, úgy hatan, mint az egész stáb. A legjobb élményem talán az, hogy munkatársakból barátok lettünk.

VM: Nagyon szeretem a Balatont. Egész évben arra várok, hogy ott üljek egy borteraszon a párommal vagy a családommal, és nézzem a vizet. Ezért hát hálás vagyok, hogy ott forgathattam. A vitorláson eltöltött pár nap volt a legnagyobb élmény - főleg, hogy akkor volt a szülinapom, és meglepett a stáb és a barátaim is. 

KsKK: Van-e színészi példaképed? Ha igen, ki ő?

DE: Többen vannak, akikre felnézek. Közülük is Csákányi Eszter és Börcsök Enikő azok a színészek, akik a színpadon és a filmvásznon is megunhatatlanok nekem.

DL: Igazi példaképnek olyan színészeket tudok tartani, akikkel együtt játszottam, mert így látom a teljes képet: amellett, hogy jól játszik, milyen a személyisége, hogyan tud csapatban dolgozni, hogy viszonyul a lelke ehhez a furcsa szakmához, hogy dolgozza fel a szerepeit, hogyan jut el oda, ami a végeredmény lesz. Végtelenül szerencsés vagyok, mert ilyeneket tudok kiemelni, mint Papp Vera, Börcsök Enikő, Gryllus Dorka és Kovács Patrícia - ezeket a nőket közelről látni alkotás közben és tőlük tanácsokat kapni egyszerűen felbecsülhetetlen élmény.

SS: Igen, az öcsém. Ő a legnagyobb színész.

HP:Rengeteg példaképet találtam magamnak, nem merek választani.

RM: Nagyon sok színész van, akire felnézek, és példaértékűnek tartom, ahogyan dolgoznak. Két nevet tudnék mondani, akiket bátran példaképemnek merek nevezni. Az egyik Pál András, az osztályfőnököm, nagyon sokat köszönhetek neki. Fantasztikus színésznek tartom és jó embernek. A másik Horváth Illés. Illést azért szeretném kiemelni, mert az évek során rengetegszer vesztettem el magamban a hitem, és volt, hogy már nem tudtam, hogy miért szeretném ezt csinálni. Ilyenkor megnéztem egy előadást, amiben tudtam, hogy szerepel, és megértettem, hogy mi az, amiért én ezt akarom csinálni. Hadd említsek meg még, ha nem is név szerint, de tizenkét embert. Az osztályom!

VM: Bertók Lajos, Kaszás Attila, Páger Antal. Nem tudom megindokolni, miért... Ha olvasok tőlük, vagy ha felvételen nézem őket, azt érzem, hogy miattuk is csinálom.

KsKK: Mik a jövőbeli terveid? A minisorozaton kívül láthatunk-e még valahol a közeljövőben?

DE: Most első az egyetem, szeretnék időben lediplomázni. Természetesen nyitott vagyok, és ha olyan lehetőség adódik, ami összeegyeztethető a tanulmányaimmal, akkor állok elébe.

DL: Épp mostanában készül el Szász Attila új filmje, Félvilág lesz a címe. Nagyon izgulok miatta, mert nagy falat volt. Azt hiszem, ősszel jön ki. Most is forog egy kamera, ráadásul megint Zsombor ül mögötte, de hogy min dolgozunk, az még titok. Mindenesetre ősztől elég sok helyen látható lesz a fejem, ettől rendesen pánikban is vagyok, de remélem, minden jól sül el.

SS: Szeretnék továbbtanulni a színművészeti egyetemen. De nagyon szeretek táncolni, érdekel a fizikai színház is; örülnék, ha ezzel is foglalkozhatnék. A közeljövőben pedig egyelőre a Magyar Színház színpadán találhat meg, aki keres. (Nevet.) Ezen kívül a közeljövőt tekintve csak annyit tudok, hogy szeretnék enni holnap egy kis mákos gubát. 

HP: Annyit biztosan tudok, hogy dolgozni akarok.

RM: Említettem, hogy most végzek a Pesti Magyar Színiakadémián. Most keresgélünk. Szeretnék elhelyezkedni, és a pályán maradni. Most elkezdtem forgatni - egy új, nyolc részes sorozatban mint epizodista.

VM: Van egy nagyon kedves és szorgalmas "alkotócsoportunk". Együtt készítettük el az Athéni Timont és a Karnyónét, amiket az Ódry színpadon lehet megnézni. Mindenkit várunk szeretettel.

KsKK: Színpadra teremtettek, vagy inkább a kamera elé? Hol érzed magad jobban?

DE: A huszonkét évem alatt többször voltam színpad közelében. Viszont az egyetemi gyakorlatokból is kifolyólag több időt töltök a kamera előtt. Időbe telt megszokni, de már egyáltalán nem jövök zavarba, ha meghallom, hogy "Tessék!". 

DL: Mivel lényegesen többet voltam kamera előtt, mint színpadon, nyilván az utóbbi. Az viszont igaz, hogy a színpad varázsa páratlan, és könnyen a hatalmába kerít engem is. Most pont úgy néz ki, hogy lesz egy színházi szerepem is ősztől, aminek nagyon örülök, mert ott még bőven van mit tanulnom, és régóta várom, hogy ez a vonal is elinduljon az életemben.

SS: Egyelőre nem tudom ezt eldönteni. Amikor nyáron forgattam, azt éreztem, hogy ez kell nekem; mikor szeptemberben elkezdtünk a színházban próbálni, akkor meg azt, hogy a színház. Nem tudom ezt még, de nagyon szeretek forgatni, és remélem, lesz még rá lehetőségem.
HP: Nehéz összehasonlítom a kettőt. Más a funkciójuk, máshogyan lehet elérni velük ugyanazt a dolgot - ezért mindkettőt fontosnak tartom.

RM: Nagyon élveztem a forgatást, és szeretném tovább csinálni, de a nagy szerelmem mindig is a színpad lesz. Gyerekkorom óta színpadon vagyok, és nagyon szeretnék ott is maradni, ezért is kérdéses, hogy sikerül-e valahol elhelyezkedni, ha máshogy nem is, de darabszerződéssel.

VM: Egészen más a két dolog. A színpad olyan számomra, mint egy templom. Közelebb kerülök a dolgok mélyéhez, a lényegihez, miközben egyre inkább magam lehetek és véleményt formálhatok, vagy legalábbis kérdezhetek a világról. Egy szó mint száz: küzdhetek. Biztos vannak olyan filmes produkciók (látva Inarritu vagy Tarkovszkij munkáit), ahol ezek az energiák ugyanúgy összpontosulnak, de amennyire én látom: a film inkább gyár, ahol a színész (és főleg a véleménye, világlátása) teljesen fölösleges. Ennek ellenére nagyon izgalmas és jó filmet csinálni, de egészen más.

KsKK: Ha csak egyet választhatsz: ki az a híres filmrendező, akivel szívesen együtt dolgoznál?

DE: Ennyire az elején a hírest szívesen elcserélem a sokra.

DL: Tim Burton. Nem, Wes Anderson. Jaj, nem tudom, lehet, hogy inkább mégis Tim Burton. (Nevet.)

SS: Azzal, aki dolgozna velem. (Mosolyog.)

HP: Fábri Zoltánnal, de sajnos soha sem lesz lehetőségem vele dolgozni.

RM: Nagyon szeretem a Scorsese-filmeket, kedvelem Tarantinót. Rudolf Péter Üvegtigriseit. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen lehet Koltai Róberttel együtt dolgozni.

VM: Inarritu, Hajdu Szabolcs. (Maár Gyula, Tarkovszkij.) Ja, és Dyga Zsombor!

Blogunk még egyszer nagyon köszöni a fiatal színészeknek, hogy rendelkezésünkre álltak, és válaszoltak kérdéseinkre! A forgatáson készült profi képekért Bara Szilvia fotóst illeti dicséret.
Az olvasók (és nézők) pedig ne felejtsék: 2015 április 26-án este 20.40-től rajtol az Egynyári kaland a Duna TV-n! A színészeknek sok sikert kívánunk a továbbiakban, a sorozatnak pedig azt, hogy minél több emberhez jusson el, mert minden apró sikeren a magyar film jövője múlhat.