"Stephen King életművével kapcsolatban sokan hangoztatják, hogy manapság már nem ír olyan hatásos regényeket, mint pályája kezdeti szakaszában." Ezzel a mondattal kezdtem vizsgálódásaimat, és ezután évtizedekre lebontva vettem szemügyre King minden egyes könyvét (kivéve azt a néhányat, amiket még nem olvastam). Az alkotásokat külön-külön, egyesével le is osztályoztam, és minden évtized után - mintegy summázatként - átlagoltam is a pontszámokat. Nézzük is ezeket:

1970-es évek: 8,66/10
1980-as évek: 8,75/10
1990-es évek: 8,07/10
2000-es évek: 7,42/10
2010-es évek: 8,30/10

A számok makacs dolgok, és nem hazudnak. Ezek szerint tehát megállapítható, hogy King legjobb alkotói korszakát az 1980-es években élte, vagyis pályájának első felében. Az is szembetűnő, hogy a másik "fénykor" épp a '80-as éveket megelőző, korai szakasz, mely alig marad el a fantasztikus, '80-as évekbeli eredménytől. Vagyis elég egyértelmű, hogy Stephen King igazán a '70-es évek közepétől (vagyis pályája kezdetétől) az 1980-as évek végéig volt elemében, ennélfogva még inkább sarkalatos a kijelentés: az életmű első fele lényegesen erősebb, mint a második.

Ámde a kép nem ennyire fekete és fehér. Jóllehet az 1990-es évektől kezdve egészen a 2000-es évek végéig egy leszállóágat figyelhetünk meg, ez a leszállóág azonban a mostani évtizedben befejeződni látszik, sőt. Az új évtized bizakodásra adhat okot: King pályája mintha ismét felfelé törne. Ez pedig azt jelenti, hogy két korszak helyett inkább három alkotói korszakot érdemes megkülönböztetnünk egymástól: a kezdeti, klasszikus szakaszt, amely másfél évtizedet ölel át; a második, vérszegényebb korszakot, amely mintegy 20 éven át tartott; valamint a mostani szakaszt, mely még csak körvonalazódni látszik ugyan, de másodvirágzásnak is tekinthető.

"King valóban jobb regényeket írt-e régebben... ?" - kérdeztem vizsgálódásaim legelején, és itt az idő, hogy megválaszoljuk a kérdést: igen, valóban jobb regényeket írt anno, mint... mint mikor? Mint később, egészen a 2000-es évtized közepéig, azóta viszont elég rendesen megrázta magát, és egymás után olyan könyveket adott ki a kezei közül, mint a Duma Key, a 11/22/63 vagy épp a Joyland.
Tudom, tudom, ezek már nem azok, nem olyan regények, mint amiket a bivalyerős '80-as években írt (Christine, Tortúra, Állattemető, Az), de ettől még lehetnek zseniálisak. King írásmódja változott sokat, és ezt változást sínylette meg a '90-es, de még inkább a 2000-es évek. Ez az írásmód jóval letisztultabb, "irodalmibb", mint a korai művek stílusa, az új regények már jóval tudatosabbak és "szebbek", és sokkal kevésbé ösztönösek.

Ezért is vagyok nagyon kíváncsi King legújabb regényére, a magyarul még megjelenésre váró Revival-re, hiszen - a szerző állítása szerint - ez a könyv színtiszta horror, semmi más. Szívből remélem, hogy Kingnek sikerült összeegyeztetnie mostani stílusát a korai regényeire jellemző ösztönösséggel, mert ha igen, akkor egy korszakokon átívelő klasszikust kaptunk ismét.