2015. feb 02.

A mindenség elmélete

írta: Umberto
A mindenség elmélete

http://thesocietypages.org/feminist/files/2015/01/The-Theory-Of-Everything1.jpg

A mindenség elmélete

Akárcsak a Whiplash-t, James Marsh filmjét is öt Oscar-díjra jelölte az Akadémia. A mindenség elmélete a legjobb film kategóriája mellett a férfi és női főszereplő, a zene, valamint a legjobb adaptált forgatókönyv díjáért versenyezhet. 

Az eddig inkább dokumentumfilmesként ismert rendező Jane Hawking Utazás a végtelenbe c. életrajzi könyvét álmodta filmvászonra. Sajnos Hawking egykori feleségének könyvét még nem olvastam, így arra a kérdésre, hogy a film mint adaptáció hogy szuperál, nem tudok válaszolni. Az azonban biztos, hogy A mindenség elmélete sokkal inkább Hawking szerelmi életére (házasságára) fókuszál, semmint a tudományban elért eredményeire. (Ez pedig - csak zárójelben jegyzem meg - valószínűleg az eredeti könyvnek köszönhető, hiszen azt maga Hawking egykori felesége írta.)

http://www.hollywoodreporter.com/sites/default/files/imagecache/node-gallery-display/2014/11/Theory_of_Everything_WEdding_Kiss_Still.jpg

James Marsh filmje végső soron egy jobb sorsra érdemes tudóspalánta fizikai leépüléséről szól, ugyanakkor abba is bepillantást enged, hogy ez a folyamat milyen hatással van a férfi házasságára. Rögtön a megismerkedés pillanataival indít, és anélkül, hogy bármit is túlmagyarázna, azonnal érezhető a két fél közti kölcsönös szimpátia. A dramaturgia ezután párhuzamosan halad: egyfelől Hawking tanulmányaira, másfelől párkapcsolatának kialakulására koncentrál.  Eközben úgy tűnik: a tudós fiatalember betegsége ijesztően gyorsan, szinte egyik napról a másikra alakul ki, orvosa pedig közli Hawkinggal: leépülése folyamatos lesz és visszafordíthatatlan. Mindössze két évet jósol a tudósnak.

http://mozinezo.hu/mn/wp-content/uploads/2014/11/A-mindens%C3%A9g-elm%C3%A9lete-03.jpg

Ezzel szemben a film története 30 évet ölel fel, hiszen Hawking - csodával határos módon - saját, halálos kimenetelű betegségét is túléli. A történetmesélésben épp az időkezelés folytán találkozunk az első hibával zavaró tényezővel: a film sosem adja tudtunkra, hogy épp hol járunk az időben, hány hónap (vagy hány év, évtized) telt el, és így csak a sminkesek által felrajzolt ráncokról, esetleg a házaspár gyermekeinek növekedéséből sejthetünk egy s mást. Ez persze nem szarvashiba, pusztán egy zavaró hiányosság.

És ha már a szarvashiba szót emlegettem, lássuk, vannak-e komolyabb hibái a filmnek! Unalmasan elmesélt? Nem. Néhol unalomba fullad? Nem. Művészieskedő és mesterkélt? Nem igazán. Rosszul megírt? Ezt se mondanám, sőt. A mindenség elmélete egy szépen elmesélt történet, a feltétel nélküli szeretet és odaadás himnusza, egy szörnyű betegséggel való együttélés lehetőségeinek a bemutatója. És teszi ezt úgy, hogy a jó minősítés egy pillanatra sem inog meg, sőt helyenként egészen remek jeleneteket is tartogat. A film az első percétől kezdve magával ragad, és nem enged az utolsó pillanatig. De az, hogy zseniális lenne? Sajnos ez sem igaz.

http://2.bp.blogspot.com/-20dF2G8gq58/VFfme9SurUI/AAAAAAAAF2U/y6S4Sm4ZcHg/s1600/theory2.png

Nem tudom, mi teszi: az alapanyag (azaz Jane Hawking könyve), vagy a nem túl bátor, nem túl kreatív rendezés, mindenesetre A mindenség elmélete egy pillanatra sem akar továbblépni a maga alkotta határoknál. Megmarad a biztonsági játéknál, és hagyja, hogy önmaga dramaturgiai súlya és mélységei helyett inkább színészei ássanak a lélek mélyére. Marsh filmje leginkább érzelmileg veszi igénybe nézőjét, nem pedig intellektuálisan, és így lesz A mindenség elmélete egyszeri hatású, nehézsúlyú helyett legfeljebb középsúlyú dráma, ahol a két főszereplőn kívül minden és mindenki más puszta díszlet, mélységek és magasságok, színárnyalatok híján, anélkül hogy bármi súlyosat hozzáadnának a cím alapján többet ígérő mindenségelmélethez.

75%

 

 

 

 

 

Szólj hozzá