1000 horrorfilm megtekintése, a teljes Stephen King-életmű elolvasása és a metal zenével történő megismerkedés után úgy döntöttem, jobb, ha írott formában próbálom meg szavakba foglalni azt a kultúrsokkot, amit az elmúlt évek során átéltem.

Hogy miket találtok itt a blogomon? Mindent, ami a kultúrsznobizmus és a kultúrmocsok határán mozog. Leginkább filmkritikákat, könyvkritikákat és albumkritikákat olvashattok, na meg szubjektív toplistákat is böngészhettek, amik nem feltétlenül fújnak egy követ az úgynevezett kánonnal. Igen, volt valaha egy sznobkorszakom, amikor még cikinek találtam bevallani, hogy a kedvenc vígjátékom valójában a Dumb & Dumber - Dilibogyók, a kedvenc íróm pedig nem más, mint Stephen King.

A sznobkorszakom szerencsére véget ért, és most már jól tudom, hogy a film nemcsak művészet, hanem egyúttal ipar is, egy regényt pedig nem feltétlenül a szóhasználat és a szimbolika tesz naggyá, hanem a történet, a sztori milyensége. (Nem azt mondom, hogy "megvilágosodtam", de az biztos, hogy azóta nemcsak értékelem a kultúrát, hanem élvezem is - élvezni pedig legalább olyan fontos, mint értékelni valamit.)

Üdvözlegyetek hát ismét, és járuljatok közelebb!

A véleményformálásra manapság rengeteg hely alkalmas: fórumok, blogok, közösségi oldalak stb.

Ahogy Piszkos Harry fogalmaz: "A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van egy." De - és ezt már én teszem hozzá - sosem elég belőle: ajánlókat mindig szívesen olvasok, és mivel mindenki saját magából indul ki, szerintem mások is szívesen olvassák a különféle véleményeket.

A véleményem én vagyok. Ez a blog pedig rólam szól.

Üdvözlegyetek!