Jót alkotni bármiben nehéz, de ez a horrorokra pláne igaz. Fennállása óta talán egyik filmműfaj sem termelt ki magának annyi szemetet, mint a horror. Egy rakás unalmas (vagy egyenesen röhejes) horrorfilm létezik, amikben a készítők - tehetség híján - már számtalanszor látott kliséket próbálnak újrahasznosítani, és hírül sem ismerik a nyugtalanító, feszült hangulat fogalmát. Vagy ha ismerik is, képtelenek megteremteni azt.
Alább olyan filmekről írok, amiknek ez sikerült. Különbözőképp, de a maga módján az összes itt felsorolt film zseniális.

A legjobb tinihorror: A romok (The Ruins, Carter Smith, 2008)

A bátyám ajánlotta anno, és mivel adok a véleményére, úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. Jól döntöttem, méghozzá milyen jól!
Látszólag egy tipikus tinihorror, annak minden kliséjével, még a szereplők is sablonosak. A történet viszont magával ragadó, és kellőképp eredeti ahhoz, hogy fogalmunk se legyen arról, mi fog történni a következő pillanatban.
A fokozatos feszültségkeltés, Jena Malone erős színészi jelenléte és a nyomasztó befejezés teszik emlékezetessé a filmet.

A legjobb horrorantológia: Scary or Die (Bob Badway - Michael Emanuel - Igor Meglic, 2012)

Gyanútlanul néztem meg egy éjszaka, fülhallgatóval a fülemben, teljesen egyedül. És a frászt hozta rám! Nem állítom, hogy tökéletes film, de bizonyos jelenetei és a bohócos epizód valódi horrorélményt nyújtanak, és - ami egy antológia esetén fontos - rendkívül változatos témákkal rukkol elő, különösebb színvonal-ingadozás nélkül. A már említett bohócos rész az utóbbi évek egyik leghatásosabb horrortörténete.

A legjobb horror-rövidfilm: The Ten Steps (Brendan Muldowney, 2004)

A horror leglényegéről így kell filmet készíteni mindössze 10 perc alatt. A sztori egyetlen poénra épül, de az mekkora "poén" már! Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy mit jelent a horror szó, ezt a filmet nézze meg, és választ kap a kérdésére.

A legjobb egy-helyszínes horrorfilm: Tortúra (Misery, Rob Reiner, 1990)

King zseniális regényét méltó módon varázsolták filmvászonra. A film negyednyi évszázada készült, de mit sem veszített erejéből. Kathy Bates Oscar-díjas alakításával együtt a legjobb King-adaptációk közt a helye, de mint egyetlen helyszínen játszódó horrorfilm, alighanem a legjobb.

A legjobb áldokumentarista horrorfilm: Lake Mungo (Joel Anderson, 2008)

Előzetesen semmit sem tudtam a filmről. A megtekintése után viszont rájöttem, hogy nemcsak a legjobb kézi kamerás, ún. áldokumentarista horrorfilm, hanem az egyik legijesztőbb kísértetfilm is. Hátborzongató, ahogy fokozatosan kiderülnek a dolgok, és ahogy a film megmutatja ezeket nekünk.