A mostani évtized még korántsem teljes, ráadásul az értékelést még az a körülmény is hátráltatja, hogy jelenlegi külföldi tartózkodásom miatt nem tudtam elolvasni King valamennyi, 2010 és 2015 között megjelent művét. Aktuális ismertetőm az eddig legrövidebb, mindössze 4 regényt és egy kisregény-gyűjteményt veszek górcső alá.

A legjobbal kezdek, ez pedig a 11/22/63. A Kennedy-gyilkosságról szóló időutazós regény nemcsak az utóbbi évek legzseniálisabb King-könyve, de a teljes életműben is előkelő helyet foglal el. Aki nem szereti a horrort, de szeretné megismerni King írásművészetét, annak ez a legelső nagyregény, amit ajánlanék. (Azért emelem ki, hogy „nagyregény”, mert A remény rabjait is ugyanilyen jó szívvel tudnám ajánlani, csak az kisregény-hosszúságú mű.) King regénye az utolsó oldalig érdekfeszítő (a téma már eleve az), és annak ellenére elgondolkodtató mű, hogy hiányoznak belőle a Duma Key-t, a Lisey történetét vagy épp a Tóparti kísérteteket helyenként nehézkessé tevő filozofálgatások. A szerző minden egyes cselekményvezetési megoldása telitalálat (a befejezés mikéntje úgy szintén, ami állítólag King fiának, Joe Hillnek az ötlete volt). Az író egyik legnagyobb, legmélyebb érzelemvilággal rendelkező alkotása, amellett hogy az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb is egyszersmind. 10 pont

Következő regénye, a Joyland már jóval rövidebb írás, mely sikeresen megcáfolja azt a vádat, hogy King képtelen elkerülni a dagályosságot. Igenis képes rá, ebben a műben ugyanis egyetlen fölösleges szót nem találunk, ellenben egy tökéletesen felépített kerek egész történetet ismerhetünk meg. King egy fiatalember lelkébe helyezkedik bele (az E/1-es narráció itt is bravúrosan sikerült), aki bár találkozik némi természetfeletti jelenséggel, a regény világa azonban teljesen realisztikus. A hangulat már rögtön az elején magával ragad, a vidámpark, illetve a vidámpark közösségének bemutatása pedig olyan jól sikerült, hogy szinte érezzük a „vurstlis” ízeket és illatokat. 9 pont

King egyik legfontosabb művének, A ragyogás c. regénynek a folytatását tisztelhetjük az Álom doktorban. Olvasás közben rengetegszer változott a véleményem. Az elején úgy éreztem, hogy a történet egyszerűen képtelen beindulni, olyan „se füle, se farka” jellege volt a dolognak, és csak nehezen haladtam a könyvvel. A közepe táján már kezdett érdekessé válni (amikor a főhős alkoholproblémáiról és különleges képességének fokozatos visszatéréséről van szó), de még a legjobb jelenetek sem érték el A ragyogás színvonalát. A gyereklány karaktere ráadásul idegesített is, és ez azért baj, mert elvileg neki kellett volna szurkolnom. Összességében méretes csalódás, mert a 10 pontos klasszikus folytatásának nem ilyennek kellenne lennie. (Lehet, hogy nem is kellett volna megírni egyáltalán?) 6 pont

Mint már említettem, szerencsére ezekben az években sem maradtunk kisregény-gyűjtemény nélkül (Minden sötét, csillag sehol). A hagyományoknak megfelelően King ezúttal is négy írást gyűjtött egybe, ezek: 1922, A dagadt sofőr, Hosszabbítás jutányos áron, Egy jó házasság. Az első történet egy bűnös apa visszaemlékezése; dráma (sorstragédia) és a horror tökéletesen szimbiózisában elevenednek meg az események. (9 pont) A dagadt sofőr egy szimpla rape & revenge-féle bosszútörténet, bár annak legalább izgalmas. (7 pont) A harmadik írás a kedvencem mind közül. Fausti történet lenyűgöző tálalásban. A vége felé már egészen megdöbbentő. (10 pont) Az utolsó kisregény alapsztorija is rendkívül ötletes, a megvalósítás hatásossága azonban nem tart ki a végéig. Persze jó kérdés, hogy ugyan hogy lehetett volna másként befejezni az írást? (8 pont) A négy mű átlaga pont 8,5, ezért úgy döntöttem, ahelyett hogy bármerre is kerekítenék, meghagyom végső pontszámnak az értéket. Tehát: 8,5 pont.

Az Átfúj a szél a kulcslyukon A Setét Torony „négy és feledik” része, egy afféle betétsztori, ami érdemben nem sokat tesz hozzá a sorozat céljának eléréséhez, inkább csak színezi, árnyalja a teljes kaland összképét. Szerencsére ezt jól, stílusosan, megkapóan teszi. A narráció is megnyerő, a „történet a történetben” eleve egy üde színfolt a klasszikus elbeszélésmódok világában. Olvasmányos, izgalmas fantasy-mese, felnőttnek és gyereknek egyaránt ajánlható. 8 pont

8,3/10

(Megj.: fentebb már említettem, hogy sajnos ennek az évtizednek az ismertetésében is akadnak hiányosságaim, nevezetesen a Mr. Mercedes c. regény, valamint a nemrég megjelent (egyelőre lefordítatlan) Revival. Ez utóbbit már megszereztem (természetesen eredeti nyelven, ráadásul dedikált példányban!), de még nem kezdtem hozzá. A Mr. Mercedes pedig otthon vár rám, Magyarországon.