Az Unheilig, illetve annak megalkotója, Der Graf 2014 decemberében búcsúzott el a zenei élettől. (Legutolsó albumának kritikáját itt találod: http://caitimor.blog.hu/2014/12/26/unheilig_gipfelsturmer)

Még hiányzik a kellő távolság, hogy pályafutását megfelelő módon - és részletesen - értékeljük, úgyhogy ehelyett mostani cikkem az Unheilig történetének 10 legjobb dalát vonultatja fel. Nem titkolt célom ezzel, hogy a magyar közönség is megismerhesse, vagy legalábbis bepillantást nyerjen Der Graf jelentős zenei munkásságába.
Megannyi jobbnál jobb dalt köszönhetünk az Unheilignak, szóval a 10 legjobb összeválogatása (főleg tetszési, minőségi sorrendbe rakva) nem ígérkezik valami könnyű feladatnak.

10. Kalt

A Kalt. c dal a 2008-as Schattenspiel albumon található. Maga a szám nem ebben az esztendőben készült, de hivatalosan csak ekkor látott napvilágot, mivel a Schattenspiel egy limitált példányszámban megjelent válogatáslemez, mely az addig ki nem adott Unheilig-dalokból tett közzé néhányat. A Kalt egy tökéletesen felépített, hibátlanul hangszerelt dal, ami már elsőre is megfog, de csak a későbbi hallgatások során fedi fel valódi művészi értékeit. A csipke-szépségű billentyűhangokkal megtámogatott gitárriffek remekül párosulnak Graf szomorkás, rideg hangszínével, a kórus-effekt pedig magaslatokat emel a dalnak.  

9. Vorweihnachtszeit

Bár a Karácsony már elmúlt, idézzük még vissza egy kicsit! A Vorweihnachtszeit a 2002-ben kiadott Frohes Fest bónusz CD-jén, a Tannenbaum EP-n jelent meg. Még az, Unheilig-ot egyébként jól ismerők között is meglehetősen ismeretlen szerzemény, úgyhogy már csak ezért is itt a helye. A dalstruktúrára most sem lehet panasz; hallatszik, hogy Graf figyelme minden apró részletre kiterjedt - ennek köszönhetően a dal fokról fokra bontakozik ki, vagy nyílik ki, mint egy gyönyörű virág. Elsőre talán nem olyan fogós, mint a Kalt, de kellő elmélyedéssel ez a dal is remekműként hat majd ránk.

8. Schutzengel (nagyzenekari verzió)

Morfondíroztam, hogy melyik kerüljön be: a nagyzenekari változat, vagy pedig az eredeti dal? Végül a szebbik mellett döntöttem, elvégre azt is a Gróf szerezte. A Schutzengel nagyzenekari verziója az eredeti változat EP-jén látott napvilágot, éspedig 2003-ban. Himnikus megszólalás és filmzene-szerű mélység jellemzik a művet, a végén a katarzisig eljutva.

7. Herz aus Eis

Elég volt a pátoszból, elég volt a lírikusságból, de nem volt elég a szépségből! A 2004-ben megjelent Zelluloid egyik ékköve a Herz aus Eis, mely a maga telitalálat szinti-szólamával (mely majdnem az egész nótán átível) rögtön meggyőzi a hallgatót, és a különféle színezéseknek hála egy pillanatra sem tűnik unalmasnak a mű. Pedig közel sem ez Graf legkomplexebb szerzeménye, de annyi energia és frissesség van benne - a zseniális főtémáról ne is beszéljünk -, hogy sokadik hallgatásra is érdekes és izgalmas zenei világot tár elénk.  

6. Tanz mit dem Feuer

A Tanz mit dem Feuer szintén a Zelluloid albumot erősíti a maga profán, zsigeri módján. A középtempónál valamivel gyorsabb nóta már a kezdetektől fogva belecsap a lecsóba, és egyáltalán nem cicózik. A lehangoltan torz gitárriff még a verze közben sem hagy nyugtot, csak a második refrén után állunk meg kicsit: hogy megvárjuk, hogy a gyönyörű női vokál-effekt is bekapcsolódhasson a buliba. Ha már táncról van szó, így fest, ha a tűz a partnerünk.

5. Gelobtes Land

Évet óta arra várok, hogy ennek a csodaszép dalnak legyen végre lassú, akusztikus (akár nagyzenekari) verziója, de sajnos úgy néz ki, hiába várok. A Gelobtes Land a 2006-os Moderne Zeiten egyik legnagyobb csúcsteljesítménye, amivel a Gróf mostohán bánt, mert - szerény véleményem ez - nem érezte/érzi meg eléggé, hogy micsoda zenei mélységek rejlenek a dalban. Kevesen ismerik, nem "futtatott" műalkotás, melynek még akkor is itt a helye, ha a hangszerelését tényleg nem érzem kellőképp tökéletesnek, vagy inkább tökéletesen kihasználtnak (a témához képest).

4. Himmelherz

Újabb remekmű a Zelluloidról, ezúttal a Himmelherz, amely az Unheilig talán legalulértékeltebb dala. Ez azért is érthetetlen, mert egy rendkívül komplex műről van szó, Graf egyik legérettebb, legkomolyabb zenei teljesítményéről. Itt még az ő saját mércéjéhez képest is sok témával dolgozik, melyek az újbóli hallgatások során fedik fel magukat, noha már első hallásra fogós dalról beszélhetünk. Az Unheilig fénykorának legfényesebb csillaga.

3. Freiheit

Az Unheilig egyik legemblematikusabb dala, melyből klip is készült anno, sőt Graf kislemezt is írt hozzá, mely 2004-ben jelent meg. A Freiheit egy, német precizitással felépített indusztriális rockhimnusz, rendkívül fogós gitár- és szintetizátor-témával. Az ének morcos és kellően agresszív, a tempó katonás, a mondanivaló pedig elévülhetetlen. A legjobb hírnévnek örvendő Unheilig-nóta, de még nem, még mindig nem a legjobb.

2. Spiegelbild

A Spiegelbild a 2008-ban napvilágot látott nagylemez, a Puppenspiel zászlóshajója. Az immár tökélyre fejlesztett zeneiség és a tiszta ipari zúzás hibátlan kombinációját hallhatjuk, a Gróf pedig végre igazán kiengedi a hangját (a refrénben), és bizony nagyon nagyot énekel. A rapszerű gyorsasággal elmondott verze is üde színfolt, akárcsak az, hogy billentyű-szólamot ezúttal csak nyomokban találni, pusztán színezés gyanánt.

1. Astronaut (nagyzenekari verzió)

Itt aztán tényleg voltak gondjaim bőven, hiszen az Astronautnak három verziója is van: az eredeti, ami a Moderne Zeiten albumon található, a klipesített változat, valamint a nagyzenekari újragondolás. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, de igaz, ami igaz: a másik kettő is tökéletesen sikerült. Az Astronaut egy szívszorítóan gyönyörű zene, tökéletes megkomponáltsággal, mely a lehető leghívebb módon tükrözi alkotója, vagyis Der Graf zenei géniuszát.