Lisey története (2006)
Műelemzés (1. rész)
„...számára a regényírás folyamata olyan, mint amikor az ember talál egy gyönyörű, színes szalagot a fűben, és elindul, hogy megkeresse a végét. Néha a szalag elszakad, és az ember üres kézzel áll a semmi közepén. Néha viszont – ha az embernek szerencséje van, vagy elég bátor és kitartó – a szalag egy kincshez vezet. A kincs nem az a pénz, amit az író a regényért kap. A kincs maga a regény.”
Ha Stephen King szerint a Tortúra egy „szerelmes levél a rajongóihoz” [1] , a majd' húsz esztendővel későbbi Lisey története ugyancsak szerelmes levél, ám ezúttal nem a rajongóknak, hanem saját feleségének, a szintén író Tabitha Kingnek címezve. És nem annyira a könyv ajánlása (ti. a szerző a feleségének ajánlja a művet), ...